VÍZÖNTŐ

9421 - Fertőrákos,
Fő u. 72.

Nyitva: 12:00-23:00

Régóta eszembe jut néha, hogy el kéne menni Ráspihoz, mert annyi reklám jelenik meg róla a gasztromagazinokban. Mivel messze van, valahogy nem jött össze egy ideig. Mikor Pesten étterme nyílt, gondoltam, kipróbáljuk azt. Mire rászántam magam, a pesti Ráspi már nem Ráspi volt.

Volt már olyan élményem nem is egy, hogy készülődtem, készülődtem valahová, aztán, amikor eljutottam az adott helyre, nagyon bántam, hogy nem mentem hamarabb. Ráspival nem így jártunk.

A netes étlap nem volt túl vonzó, de telefonon biztattak, hogy bármit elkészítenek a meglevő alapanyagokból. Egy hétvégi este elindultunk Ráspihoz.

Az épület első látásra kissé furcsa: egy paraszházzal egybekomponált műrom. Az udvaron nem volt senki. Bementünk az első kivilágított szobába, ami szintén üres volt. Tovább keresgéltünk, míg megtaláltuk az éppen üzemelő étteremrészt. Illetve a belépés után hamarosan erős kétségeink támadtak, hogy valóban üzemel-e az étterem, ugyanis nagyjából tíz percig, negyed óráig a kutya sem jött felénk. Ácsorogtunk az ajtóban és feltűnően hangosan beszélgettünk, hátha meghallja valaki. Végül előkerült a (talán) konyhából egy leányzó, aki megmutatta, hol ülhetünk le.

Szabad asztal bőven volt. Az étterem kongott az ürességtől.

A rendelésnél szembesültünk azzal, hogy a netes étlap nem azonos az aktuális étlappal. Vegetáriánus étel természetesen (?) nem volt, viszont hajlandók voltak készíteni. (Pirospont!)

Amíg az étel készült, körbenézhettünk kicsit. Azóta sem értem, hogy tulajdonképpen milyen koncepció alapján rendezték be ezt a vendéglátóhelyet. Egyszerre próbál parasztház, úri ebédlő, szalon valamint borospince lenni. Igazából egyik sem nagyon zavaró, talán csak az itt tárolt borok érzik rosszul magukat a cserépkályha mellett a melegben.

Az étel igazából nem volt rossz, de nem is volt nagyon jó. Annyit sajnos biztosan nem ért, amennyit kértek érte.

Vacsora közben a szomszéd asztal hímzett terítőjén az evőeszközök, tányérok között vidáman hancúrozó hangyák seregeire lettünk figyelmesek. Az ember ilyenkor óhatatlanul belegondol, milyen rovarok lehetnek a konyhában.

A saját evőeszközünk egyes darabjai erősen koszosak voltak. Kérésre a szomszéd asztalról elvettre cserélte őket a pincérlány. (Erre mit mondjak?)

Kaptunk cefreszagú, erjedt meggyszörpöt. (Pedig hogy örültem a meggyszörpnek! Gyerekkoromban imádtam anyukám meggyszörpjét. Ráspiét - finoman szólva - nem imádom.)

Kaptunk nem rossz, de nem is túl jó, két evőkanálnyi csokifelfújtat kétezerért.

Időközben bejött maga a nagy Ráspi is, aki annyit sem mondott a vendégeknek, hogy kutykurutty, csak az ismerőseivel állt szóba.

Nem megyünk mostanában Ráspihoz, attól tartok.

Ráspi csokifelfújtja (balra) és a sajátom (jobbra).

Értékelés 

A "jeles" osztályzat 5 mosolygós csillag.
    A csillagok egytől ötig az iskolai egyes, kettes.. ötös érdemjegynek felelnek meg.

étel:                                                   

desszert:                                           

kávé:                                                 

kiszolgálás:                             

hangulat:                                           

a  vendégtér kialakítása:                  

tisztaság:                                           

mosdó (kialakítása, tisztasága):     

ár-érték arány:                           

Ha más a véleményed, írd meg!

Természetesen nem vagyunk tévedhetetlenek. És ahány ember, annyiféle ízlés.

Lehet, hogy amikor ott jártunk, éppen rossz volt a csillagok állása vagy migrénje volt az ott dolgozóknak. De persze az is lehetséges, hogy mi láttuk túl rózsaszínben a világot azon a napon, és azt is ehetőnek/ihatónak találtuk jókedvünkben, amit te a szomszéd kutyájának se adnál oda.

Mondd el a véleményedet te is!