Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

SZAMÓCA RECEPT-OLDALA

RECEPT LAP - ízek, tájak, diéták...


Herbert W. FRANKE: TÁRGYALÁS

2008.01.24

Shakadze lassan lejjebb irányította az űrkompot, s a horizont fokozatosan feljebb kapaszkodott. A nap fehéres fénye csillogott a mohával ritkásan benőtt mészkőfennsíkon. Shakadzénak eszébe jutottak otthonának teraszos kertjei, bennük a lampionok lusta himbálódzása, ha a szél a Szent Hegyek felől fúj, meg a fények csillámlása a folyó vízén. Most az egész Föld érdekében kell cselekednie. De a "Föld" szó mindig először az előbbi békés képeket idézte fel benne, azután ködlött fel előtte a szürkészöld golyó, a kontinensek kopárabb foltjaival.

Most mindenesetre a leszállásra összpontosított. A síkság egyhangúan, üresen hevert alatta, nem kínálva semmiféle kiindulópontot a méretek összehasonlítására. Csak az űrkomp árnyékát követhette, mely a felszínen siklott tova, mélyfekete foltként rohant a kőzeten, s úgy látszott, időnként átugorja a mohasávokat. Az ovális folt fokozatosan nőtt, közben mind gyorsabban mozgott, hogy végül - szinte gondosan összehangolt manőverként - a talajérés pillanatában a hajh alá lapuljon.

Shakadze kiugrott. Vizsgálódva szívta be a levegőt. Langyos volt, de belélegezhető. Nekitámaszkodott a karosszéria egyik pillérének, és vert.

Végre megjött tárgyalópartnere is. Az idegen űrhajó diszkosz alakú teste nem messze tőle landolt. Ajtaja lassan nyílott.

Shakadze ismét érezte azt a kellemetlen érzést, mely mindig elfogta, ha nem emberi élőlényekkel kellett találkoznia. Ellepte ez a furcsa érzés, összerakva egy kevés félelemből, egy kis feszült kíváncsiságból és afeletti szorongásából, hogy véletlenül ki találják hozni a sodrából.

A másik űrjárművön megnyílt az ajtó, s egy kínosan hosszúra nyúlt pillanat után előnyomakodott egy lény, mely első pillantásra úgy festett, mint egy köteg összecsomagolt rongy. Közelebb gurult az emberhez.

Shakadze nagyon jól tudta, hogy már a rádiókapcsolat idején milyen gyanakvóak voltak ezek a lények. Tudta, hogy rettenetesen óvatosan kell viselkednie, nem tehet semmi olyat, ami akár a legtávolabbról is ellenséges megmozdulásként fogható fel. Fogalma sem volt a vastoriak társadalmáról, de ezeknek sem volt eddig fogalmuk az övékről. Semmit sem tudott életfuncióikról, nem tudta, mi lehet számukra veszélyes. Esetleg akár a kilégzése is kábítóan hathat rájuk, vagy egy ártatlan köhintést tá­madásként foghatnak fel. Esetleg… Persze abszolúte céltalan ezen töprengeni.

Shakadze nagyon fegyelmezetten viselkedett. Ezért választották éppen bt. Most, miközben eléje ment a vastorinak, minden heves mozdulatot mellőzött. Óvatosan lépkedett, kiszámított, lassított tempóban. Megkíséreltet hogy a lehetőséghez képest minél kisebb zajt okozzon, még a szeme rebbenését is kordában tartotta.

A vöröses test közeledett. Felülete bundaszerű, szőrös kötegekkel volt bevonva, melyek közül egyesek felváltva felmeredtek, mintha érzékelők volnának. A lény körülbelül két méter távolságban másodpercekre megállt, majd visszagurult vagy két métert. Pontosan félúton kettejük között, a lény előbbi helyén egy dobozka maradt, körülbelül átlagos rádió méretű. Ebből tört elő a hang, némiképp torzítva, de érthetően:

- Használd a saját nyelvedet. Mi majd lefordítjuk a miénkre.

Anélkül hogy meglepetést mutatna, az ember válaszolt:

- Üdvözöllek kormányom nevében. Reméljük, egyezségre léphetünk.

Egy kis ideig csönd uralkodott. A vastori egyes érzékelői felmeredtek, mások lekonyultak.

Aztán újra megszólalt a készülék:

- Figyelmeztetünk, ne kezdeményezz semmiféle támadó cselekményt! Távolsági sugárfegyvereink rád vannak irányítva.

- A mienk pedig rád! - válaszolt Shakadze. Persze ő tudta legjobban, hogy a Földön még nincsenek sugárfegyverek. E pillanatban kétkedett is abban, hogy feladatát sikerrel teljesítheti. Hogyan lehetne meggyőzni ezt a lényt arról, hogy a Föld nem kiszolgáltatott zsákmány, hanem hatalmas, de egyben kívánatos partner?

Most aztán elkezdődött a tárgyalás. Shakadze úgy csinálta végig, mint egy pókerpartit. Ha úgy ítélte helyesnek, őszinte volt, ha úgy gondolta jobbnak, blöffölt. Többnyire blöffölt.

Ott állt két óra hosszat anélkül, hogy megmozdult volna. Beszélt és hallgatott, figyelte a másikat, aztán beszélt újra. Felfogta, megértette a másik óriási hatalmát, és nem állíthatott azzal mást szemben, csak fantáziát.

Aztán befejeződött a megbeszélés. A vastori elvette a dobozkát, és mozgásba lendült saját űrhajója felé. Shakadze, mintha álomból ébredt volna. A rettenetes feszültség, mely eddig nyomta, lehullott róla. Gyönge remegés futott át a térdén. Elérte a kitűzött célt. Pedig nem nagyon bízott benne. Győzött! Fellélegezve húzott elő egy cigarettát zubbonya zsebéből, és meggyújtotta a gyufát…

A vörös lény lefékezett. Valamennyi érzékelője vibrálva meredt !el a testén. Úgy festett, mintha a kétszeresére nőtt volna.

Shakadze a következő pillanatban egy lángoló pokol közepén találta magát. Aztán már csak egy porfelhőcske ereszkedett lassan alá ott, ahová az energiatöltés odavágott…

 

Weinbrenner Rudolf fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.