Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

SZAMÓCA RECEPT-OLDALA

EMBERMESÉK


MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

2020.02.26
Ismeretségeken, ajánlásokon, ezer éves barátságokon keresztül volt egy kitűnő doktornő, aki tulajdonképpen éveken át életben tartott. Néha pocsékul voltam, de mindig kihúzott belőle.
 
Sokszor hívták külföldre, de Ember volt, nem ment.

Akkor szakadt el a cérna, amikor egy nagyon ígéretes tudományos kísérlete, egy (valószínűleg) millióknak segíteni tudó úgy gyógymód klinikai kísérlete azon bukott el, hogy a kísérletben részt vevő betegek a magyar kórházi körülmények miatt szinte mind meghaltak. Konkrétan: nem bírták ki a légkondicionáló nélküli, 8 fős kórtermekben a nyáron betűző napban a 45 fokot. Miután megsiratta a betegeit és az odaadással végzett sok hónap munkáját, igent mondott a következő külföldi munkaajánlatra, és elhagyta ezt az országot.
 
Próbáltak ismerősök, barátok, rokonok másik orvost keresni nekem. Nem igazán jött be egyik sem.
Addig eljutottak a vizsgálatok, hogy kiújult. Műteni kell.
 
Oda jutottam, hogy legyen, kipróbálom az állami egészségügyet.
Több, mint egy év múlva, jövő májusra kaptam első vizsgálati időpontot. Úgy, hogy sürgősséggel kérte az orvos.
 
Nekem nem sokat jelent a halál. Nem félek tőle.
A nagyját elvégeztem a dolgomnak. A gyerekek már nem kicsik.
Talán jót is tenne nekik, ha kénytelenek lennének a saját lábukra állni.
 
De nem csak én kapom a "sürgős" időpontot májusra.
Olyanok is, akikre még komoly szükség van itt, ezen a világon. Fiatalok, gyerekek.
 
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
 
(József Attila)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.