Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

EMBERMESÉK


UGYE MI JÓBARÁTOK VAGYUNK?



Flo mosolyogva lépkedett a lépcsőn fölfelé a második emeletre, ahol lakást bérelt négy barátjával.

          A nővére éppen az esküvőjére készült. Az egész délutánt ruhapróbálgatással töltötték, aztán este megvacsoráztak egy kellemes étteremben, utána pedig Flo nővérének kényelmes kis lakásában beszélgettek és nevetgéltek egy üveg finom bor mellett. Éjfélre járt, mikor Flo hazaindult.

          Mivel csak néhány saroknyi volt a távolság a két lakás között, Flo hazasétált a tavaszi éjszakában.

          Az első és második emelet közötti lépcsőfordulóban furcsa robajt hallott.

          Mintha közelről jött volna a hang.

          Fölért a második emeletre. Befordult a sötét folyosóra, ahol rögtön világos lett. Csend volt. Kinyitotta a lakás ajtaját, belépett az előszobába, majd becsukta maga mögött az ajtót. A lakásban is csönd volt és teljes sötétség. Az előszobában nem is kapcsolta fel a villanyt, rögtön elindult a nappali felé, ahonnan a hálószobák nyíltak. Olyan sötét volt, hogy alig találta meg a villanykapcsolót a nappaliban, pedig évek óta laktak már itt mindannyian. Amikor végre felragyogott a fény, Flo nem tudta, hogy sikítson vagy elájuljon. Néhány pillanatig némán állt, mint akinek a földbe gyökerezett a lába, aztán torka szakadtából sikítani kezdett. A csöndes, mozdulatlan éjszaka hirtelen megtelt hangokkal és rohanással.

          Csak Oliver maradt teljesen néma és mozdulatlan. A szoba közepén feküdt úgy, ahogy a padlóra esett, amikor felborult a kedvenc karosszékével együtt. A torkán tátongó mély vágásból még mindig folyt a szőnyegre a vér.

          A szoba pillanatok alatt megtelt emberekkel. Mindenki kiabált, rohangált, a csengő idegtépően berregett, valaki éppen a rendőrséget hívta telefonon.

          Csak Will nem értett semmit az egész őrületből. A szobája ajtajában állt kócos hajjal, néha kinyitotta a száját, hogy kérdezzen valamit, de aztán csak várt, hátha észreveszi őt valaki.

Flo volt az, aki végül odament hozzá. A kezét a fiú vállára tette, és csak annyit mondott:

- Will, Oliver meghalt. Megölték.

 

Bertram felügyelő sorban kihallgatta a lakókat.

          A lakást, ahol a gyilkosság történt, öten bérelték. Flo és a barátnője Babs, két egykori egyetemi évfolyamtársuk, Frank és Oliver, valamint Babs bátyja, Will. Négyen évek óta laktak már együtt, Oliver azonban csak két hónapja költözött be hozzájuk, amikor Floval kezdett járni. Frank és Oliver osztoztak egy nagyobb szobán. Flo, Babs és Will külön-külön birtokoltak egy-egy kisebb szobát.

          Mindannyian jó haverok voltak. Elmondásuk szerint soha nem volt semmiféle komoly vita közöttük. Oliver és Frank gyerekkoruk óta voltak barátok. Babs és Flo az egyetemi évek alatt lettek legjobb barátnők. Will pedig szenvedélyesen imádta a húgát és Flot is.

         Teljesen világos volt, hogy a gyilkosság a Flo hazatérését megelőző percekben történt.

          Flo a vallomásában elmondta, hogy miközben a lépcsőn jött fel az emeletre, hallotta, hogy felborult a karosszék (persze akkor még nem is sejtette, hogy a zaj, amit hall, mitől származik). Remegve mesélte, milyen baljós sötétség volt a lakásban, amikor tapogatózva kereste a villanykapcsolót, aztán a hirtelen támadt szemkápráztató világosságban meglátta Olivert a padlón. A nyakán a vágásból még folyt a vér.

          Az ajtó be volt zárva, amikor hazaérkezett. Ő nyitotta ki a kulcsával. Az ablakok is zárva voltak. Senkit nem látott kimenekülni a lakásból, és tudomása szerint a lakásban sem volt a lakókon kívül senki.

          Will még mindig teljesen zavart volt, amikor Bertram felügyelő kikérdezte. Semmit sem látott, nem is láthatott, mivel születésétől fogva vak. Hallani sem hallott semmit, mert mélyen aludt.

          A délutánt nagyrészt a szobájában töltötte. Zenét hallgatott, elég hangosan, mert zavarta, hogy Frank és Oliver ordibált egymással. Úgy hallotta, valamilyen pénzről volt szó. Később hallotta azt is, hogy Oliver megint ordibál, és Babs sír. Át akart menni a húgához, hogy megvigasztalja, de zárva találta a lány szobájának ajtaját. Kopogott, de Babs nem nyitott ajtót.

          Ezután főzött egy kanna gyümölcsteát, töltött magának egy bögrényit, és visszament vele a szobájába. Hamarosan el is aludt. Csak arra ébredt fel, hogy Flo sikít. Nem érti az egészet.

          Babs délután vásárolgatni volt. Szenvedélye volt a lakberendezés. Saját kezűleg készítette például a kanapék párnáit. Most is a hobbi-boltokat járta, mert pont olyan foszforeszkáló textilfestéket keresett, amivel a nappali függönyeire és a kanapé párnáira festett régebben mintákat. Ugyan nem találta meg, amit keresett, de rábukkant egy remek és olcsó gyertyaöntő-készletre. Miután hazajött, rögtön hozzá is fogott, hogy kipróbálja. Irtó büdös lett tőle a konyhában. A fiúk jól leteremtették érte. Nagyon rosszul esett neki, mert hát nekik csinálja ezt a sok szép dolgot a lakásban. Annyira megbántották, hogy álomba sírta magát. Arra ébredt fel, hogy Flo sikítozik.

          Frank beismerte, hogy vitatkozott Oliverrel, de azt állította, hogy ők mindig hangosak (ezt a lányok is megerősítették). Most azon kaptak össze, hogy Oliver azt állította, Frank csődbe viszi a közös vállalkozásukat, pedig ez természetesen nem igaz, ezt végül Oliver is belátta. A délután történtekből arra emlékszik még, hogy Oliver meg ő azt hitték, hogy felgyulladt a lakás, mert borzaszó égett szag jött a konyha felől. Aztán kiderült, hogy csak Babs csinált megint valami marhaságot. Amikor leteremtették, borzasztó hisztit csapott, és bőgve bezárkózott a szobájába. Később tévét néztek Oliverrel, de Oliver hamar elaludt a karosszékben. Elég gyakran történt vele ilyesmi. Ezután Frank kikapcsolta a tévét, és elment lefeküdni. Ő is arra ébredt fel, hogy Flo sikít.

 

*******

   

    Babs másnap lázas sietséggel varrta az új függönyöket és párnahuzatokat a nappaliba.
Éjjel ugyanis felaprította, és reggel egy szemeteszsákba kötve három háztömbbel odébb egy kukába dobta a régieket.

    Akkor sem nyugodott meg, amikor már a helyükre kerültek az új függönyök.

    Nagyon félt, hogy elveszíti azt, akit a legjobban szeret a világon.

    Átkozottak legyenek a foszforeszkáló minták!

    Ha valakinek eszébe jut, hogy amikor Flo a gyilkosság után egy perccel  belépett a lakásba, szuroksötét fogadta, hogy a foszforeszkáló minták nem világítottak azon az éjjelen...

    Ha valakinek eszébe jut, hogy a gyilkos a sötétben is tudott tájékozódni a lakásban, nem volt szüksége rá, hogy felkapcsolja a villanyt...    

    Szegény-drága-féltékeny Will!