VÍZÖNTŐ

Tudod, én maximálisan megértem, hogy sok nőnek nincs ideje/ereje/kedve a napi 8-10-12 óra munka után sütni-főzni otthon. Főleg nem naponta. Esténként én is olyan vagyok nagyon sokszor a munka + gyereknevelés + háztartás után, mint akin háromszor átment az úthenger. De engem szórakoztat a sütögetés. Akinek viszont nyűg és teher, azoktól nem várható el, hogy még erre is legyen erejük.

Újságokban megjelenni nem túl sok kedvem van. (Ha vágynék oda, abból élnék, hogy újságot írok, de fölhagytam azzal a mesterséggel, mert nem az én világom.)
A péksüteményeim úgyis bejárják virtuálisan az egész országot, mióta az a jótét lélek "lelopta" az összes péksütis + sós sütis receptemet, és elindította a világba email-ben. Azóta úgy terjed, mint a vírus. Sokkal több emberhez jutnak el így, mint ahányan egy újságot olvasnak.

Az én fiam még csak az osztálytársainak hordja a maga sütötte kekszeket, muffinokat és hasonlókat. De hát ő még csak 11 éves. :)

ELfelejtettem:
A Prímakonyha című magazin szerkesztői vadásszák a kenyér és péksüteméynreceptekkel foglalkozó blogokat.
Nagyon remélem , hogy RÁD találnak.
Az origo főzőcskés topikjaiban is rendre megjelennek a receptjeid, mint mindennap használt,jól bevált finomságokéi.
Esetleg ha bekerülnél az újságba , megemlíthetnéd!:-)

Nóra

Nekem csak egyes bolti pékségességekkel van problémám.De ha egyszer házit süt az emberlánya, érezni fogja a különbséget.
Mint ég és föld!:-)
Ma nem sütök semmit, tegnap kitettem magamért,sütöttem kenyeret,fahéjjas muffinokat és meggyúrtam,kinyújtottam stb. 3 adag házi mácsiktésztát.(Elnézést,felénk így hívják a hosszúmetéltet.)

Fiam barátnője kettőt sem szólt ,mikor kóstolta a sütit...ez kb ugyanaz a reakció volt , mint amit piskóta nélkül produkált volna.:-)))
Mindenestre igazat adok neked , mert nagyon sokan nem piszkolják be a kezüket ilyen munkákkal asszonyfejjel sem.
Azt gondolom , ezért nem szólok meg senkit , a dolog amúgy is önmagát minősíti.
De hát egyikőnknek az egyik dologhoz van tehetsége,érdeklődése, másnak pedig máshoz.:-)

Jajj még valami:Nálunk a krumplis kenyeret "izzadósnak" mondják.Gondolom az állaga miatt.:-))

Nálunk is a piskótasütés az, amit a fiam leghamarabb megtanult. Az idei anyák napjára három tortát készítettek önállóan (a nagymamáknak is). Komolyan mondom, nagyon szépek voltak.
A férjem pedig már profi kenyérsütésben.
Az az igazság, hogy én egyszerűen rosszul vagyok a bolti kenyerek szagától. Biztosan valami fura adalékanyag az oka.
Tegnap stanglikat sütöttem és krumplis-sajtos muffint. Nálunk az utóbbi is nagy kedvenc.

Mit szólt a barátnő a fiad által sütött piskótához? A legtöbb kislány manapság még az anyukájától sem kap házi piskótát, nemhogy a barátjától.
Gratulálok a fiadhoz!

Ami jó , az jó.
Egyébként egyre inkább előtérbe kerül (én ezt tapasztalom másoknál is) , hogy amit tud az ember (asszony) , azt csinálja is meg maga.
Nagyobbik fiam például (még általános iskolás) csodaszép piskótát készít , ha épp megkívánja.Pedig ezt tőlem (sajna) nem láthatta , mert nem szeretem a piskótát.Általában kevert tésztát készítettem , ha alapot sütöttem.
Most már ott tartok , hogy az alapvető dolgokat,kenyér,zsemle,kifli ,magam sütöm,így gyakorlatilag csak a lisztet veszem nagy mennyiségben,az élesztőt pedig frissen.
Azt gondolom , ha nem lenne valóban finom és anyagilag is ne érné meg én lennék az első aki nemet mondd a plussz feladatra.
De ez több szempontból is különleges dolog.
Együtt süt a család,mint egy társasjáték,olyan ez.:-))Ráadásul a gyerekek is megtanulják.
(Fiam saját maga készítette piskótával kínálta a barárnőjét.:-))(Még általános iskolás.:-))

Ezeket a sikerélményeket nem veheti el tőle,tőlem senki!
Bátorság,meg lesz az eredménye,ha neki merünk állni!

Szia!
Először is ötven darab örömében ugrálós szmájlival kezdem.
Annyira boldoggá tett, amit írtál!
Tudod, én is olyan boldog vagyok, amikor a gyerekeim alig bírják kivárni, hogy megsüljön az otthoni kenyérféle, és csak úgy magában eszik. Mennyire más emlékeik lesznek, mint a bolti légbuborék-vegyszer zsömléken felnőtt gyerekeknek!
(Nálunk egyébként a legesleg a gyerekek számára az itthoni sóskifli. Abból a fiam bármennyit meg tudna enni.)

Szia!
Tegnap elfelejtettem írni , de elkészült a mű.
Nagyon prifi!Mind ízre , mind formára.
Hát,ez nem hasonlít a boltihoz!:-)
Egy tömöttebb állagú ,nehezebb kenyeret kaptam,mint amire számítottam, de maximálisan meg vagyok elégedve!
Elég későn készült már el , de nem hagyhatták annyiban a srácaim,mindegyik megevett belőle egy jókora szeletet.
Amit leszögezhetek , hogy megtartjuk!:-)))
Régi történetek szoktak arról szólni , hogy a gyerekeknek adtak egy-egy szelet kenyeret az "oskolába" menet.És én akkor igencsak sajnálkoztam magamban.
Többé nem fogok , hisz ha régen is ilyen finomakat készítettek háznál ,akkor igazán kellemes tízórai lehetett akár magában is.
Komolyan csak dicsérhetem , mert ízes, nem száraz,de ropogós kérgű,formáját megtartó kenyeret sikerült sütni a TE receptedből!
Köszönöm Szamóca!

Nóra

Szia Nóra!
Remélem, hogy jól sikerült a kenyér! Ugye megírod, hogy mi lett!?

Szia!
Megtörtént , rászántam magam.Holnap lesz a napja , hogy ezt is szeretném megsütni az oldaladról.
Remélem sikerrel járok mind az elkészítés,mind a siker szempontjából,és pozitívan fogják a srácaim is értékelni ezt a finomságot.
Meg szeretném köszönni neked , hogy indítottál egy ilyen blogot.
Azt hiszem a gazdasági helyzet sokszorosan beigazolja , hogy az,amit magunk el tudunk készíteni,azzal már nem szorulunk a bolti költekezésre.
Nagyon sokat lehet spórolni ezekkel az "alap" receptekkel.