Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

SZAMÓCA RECEPT-OLDALA

HAGYOMÁNYOS ZALAI ÉS VASI ÉTELEK


RADÓ LILI: DOLGOZÓ NŐ

2021.05.03

Reggel álomtalan alvás derűjével ébredsz.
Ajkad vonala kemény és fiatal,
pihent karod nyujtózkodni akar,
szemed kéklő, bízó és bíztató
kristályos, tiszta tó.
Olyan vagy, mint egy fiatal fiú:
bátor, vidám, mosolygó és erős.
S uccán, ha elédkerül egy ismerős,
kezeddel intesz üdvözletet neki.
Kissé megállsz az iroda előtt,
nyakkendőt igazítasz és lehúzod
vasaltszagú, fiús, kis tiszta blúzod
s otthonosan, mintha szobádba lépnél,
mindennapi helyedre ülsz a gépnél.
Lassacskán dél lesz és ebédidő.
Sok volt a munka, az iram szédítő,
a derekad, lám, kissé meghajol
s mikor elindulsz, kis sapkád alól
csapzottan kandikál elő hajad,
mely hullámos volt reggel sapkád alatt.
A déli nap aranylik és vakít,
s zúgó agyadban könnyű, jó regény
meg egy virágos pongyola lakik,
egy dívány és egy kétszobás lakás,
ahonnan elfelejtenéd az irodát.
De megebédelsz, s dolgozol tovább.

A délután jön és az ügyfelek,
vitád az irodában egy más leánnyal,
vagy főnököddel egy semmiség felett.
Még visszagondolsz egy-egy bántó szóra;
de alkonyul már, hatra jár az óra,
egy elrontott leveled összetéped,
"majd holnap," mondod s letakarod a gépet.
Kalap, kabát, kevés púder, a rúzsod
sebtiben ajkadon végighúzod,
kis únott séta hazáig még, de végre
leülsz a nyitott ablak előtt a székre.
Most olyan vagy, mint nagyanyád régi képe,
ahol keze kulcsoltan hull ölébe.
S gondjaid, ha kissé nyugodni hagynak,
kénytelen vagy bevallani magadnak,
levetkőztetvén lelked meztelenre,
hogy szeretnéd, ha valaki ölbevenne;
s bár vigyázol, hogy könnyre ez se fakasszon,
beismered, hogy nem vagy egyéb, csak asszony,
ki egyedül van, s fél, mert közel az este.