Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

EMBERMESÉK


BÉKÉS MÁRTA: DUNA-AVATÁS

2008.01.29

Az én nagyapám ott volt,
amikor átadták a folyót.
Persze még nagyon kisfiú volt.
A dédnagyapám felültette
az egyik lánchídi oroszlán hátára,
és ő onnan nézte az ünnepséget.
A hidakon borzasztó nagy volt a tolongás,
alig fértek fel az emberek.
A Gellért-hegy föl volt virágozva,
a többi hegyet még csak
akkor kezdték építeni.
Sokan tiltakoztak, mert az alagútra is
egy nagy hegyet terveztek.
A rakpartokról még hajnalban
elhordták a hirdetésekkel, plakátokkal
teliragasztott kerítéseket.
A meder aljára felfestett trágár szavakat
akkor már két napja sikálták,
végül feladták. A Duna majd úgyis eltakarja.
És akkor jött a legnagyobb meglepetés!
A Margit híd és az Árpád híd közé
egy csodálatos szigetet építettek.
A 6-os éppen arra jár és így
könnyen meg lehet közelíteni.
Pontosan déli 12-kor a Citadellán
eldördültek az ágyúk,
és ünnepélyesen kinyitották
a csapokat.