VÍZÖNTŐ

elbontották a parkot is a téren
ahol szerettük egymást, nyoma vész
a térbeli környéknek észrevétlen
halványul álom és emlékezés

a test, a test is már régen nem az
kicserélődtek lassacskán a sejtek
rég elvirágzott már az a tavasz
ki tanúskodik, ha te elfelejted

csak a szavak maradtak, csak azok
csak ez a mondhatni, költői vágy
a megfogalmazás, mit elhagyott

a testmeleg csupán, a puszta tény
valakik szerették egymást, de már
csak a névmás mondja, hogy te meg én