VÍZÖNTŐ

Kimegyek az útra,
lenézek az útról,
látom Édesemet,
ő is lát engemet.

Ne menj el, Édesem,
ne hagyj el engemet!
Sír a szívem érted,
majd meghalok érted.

Te túl, rózsám, te túl
világnak erdején, 
de én jóval innet,
bánatnak mezején. 

Vékony a pókháló,
az is megtart engem, 
még egy hajszálon is
hozzád ránthatsz engem.
 
Indulj el egy úton,
én is egy másikon.
Hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.

Az, ki minket meglát,
mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk,
szeretetet tartunk,
ahol összegyűlünk,
ketten szeretkezünk.