VÍZÖNTŐ

(részlet)
 

Nyugalom, s a saját kevesével már

boldog menedék

a derék élet része, jutalma.

Nagyra törő vágy és remegő félsz

városi népek:

álomtalanul strázsálja emez

büszke királyok zordon kapuit;

más vég nélkül gyűjti a kincset

kamrájában, s vágyakozóan

az arany halmok mellet nyomorog.

Ezt a tömeg kegye elkábítja,

és a szeleknél ingatagabb nép

felfújja üres gőggel a lelkét.

A zajos Forum perpatvarait

használja ki az,

szavait s a dühét árulva gazul.

Keveseknek jár békés nyugalom:

csak akik tudják, hogy röpke a lét,

s hogy vissza időnk nem tér soha már.

Legyetek vígan, míg hagyja a Sors:

robogó kocsiján elfut az élet,

s a madárröptű nap hajtja az év

rohanó kerekét.

Szigorú Párkák mérik ki napunk,

s nem tekerik soha vissza a szálat.