VÍZÖNTŐ

Szerelmemnek nem volt még arca,
és teste sem, csak, mint egy álom,
ködként gomolygott körülöttem
valóság- és mesehatáron.
Több volt, mint minden földi férfi,
nagyobb, különb, titkokkal teljes,
csak legszebb álmaimban véltem
meglátni őt, mint egy szerelmes.

Aztán egyszercsak megszülettél.
Életre keltél, mint a márvány
az alkotó művész kezéből:
élő szobor, szépséges bálvány.
Fényből, erőből ötvözötten
megszülettél, mint képzeletben
álmodtalak, egyetlen férfi:
kisfiam, örök szerelmem!